Az elszigetelés egy furcsa módját éltem meg Annyira beszűkültem a bántalmazóval való kapcsolatomban, hogy nem igazán „láttam”, „hallottam” kifelé. Az összes érzékszervemmel arra koncentráltam, hogy értelmet találjak a dolgoknak, amiben részem volt. Minden energiámat felemésztette az az igyekezetem, hogy megértsem, átlássam a viselkedési módját. Én úgy hiszem, ez is egy formája az elszigetelésnek. Befelé fordul az ember, majd önmagába zuhan, és mire rájön, hogy mi történik vele, már el is készült a magány egy nagyon furcsa receptje. A recepthez való alapanyagokat a bántalmazó biztosítja. Mindenféle össze nem illő cuccot ad, hogy készíts belőle valami különleges finomságot. Te igyekezni fogsz, kreatív leszel, erődet túlszárnyalva a legjobbat szeretnéd kihozni abból, amit kaptál, de nem fog sikerülni. Nem sikerülhet. Túl sok a keserű hozzávaló, ami annyira áthat mindenen, hogy lehetetlen elnyomni az ízét. Kóstolgatod a főztödet, ízesíted, hozzáadsz ezt-azt...
Találkoztam a rejtett nárcizmussal, és annak minden árnyoldalával. Személyes élményeim mentén igyekszem bemutatni, hogy a nárcisztikus mechanizmus köré épülő kapcsolat mennyire káros az áldozat szempontjából.