A nárcisztikus kapcsolatból nagyon nehéz kiszabadulni. Akkor
is ha a bántalmazó lép ki, és fordított esetben is, ha a bántalmazottnál
szakad el a cérna és dönt úgy, hogy lezárja a kapcsolatot. Én mindkettőnek részese voltam,
mindkét eshetőséget megtapasztaltam.
Végül a nárcisztikus a tőle
várható legjellemtelenebb módon állt tovább, és pont úgy viselkedett, ahogyan
az a szakirodalomban le van jegyezve. Negyven négyéves férfi létére nyilvános önsajnáltatásba
kezdett és elemi erővel vetette bele magát az áldozat szerepébe. Szóra sem méltattam, hiszen ez a viselkedés nyilvánvalóan nem
rólam szólt, bár felém irányult, de már nem reagáltam rá. Abszolút éretlen, primitív
viselkedési mód egy felnőtt embertől. (Talán ezen a ponton lehetnek különbségek a bántalmazó intellektusának függvényében, de ezt nem tudom pontosan.)
A legnagyobb ajándék, amit
adhatott, hogy elment!
Három évig bántalmazott és egész
egyszerűen nem ismertem fel, hogy egy kóros viselkedésű emberrel van dolgom.
Azt tudtam, és egy idő után már a saját bőrömön tapasztaltam, hogy valami
nagyon nincs rendjén vele, de mint korábban is említettem, nem állt össze a
kép. Nem láttam át egészében a helyzetet, nem tudtam, hogy mivel állok szemben. Például a passzív – agressziót pusztán
éretlen viselkedésnek gondoltam, és naivan azt hittem, ha visszajelzem, hogy ezzel
fájdalmat okoz, akkor azt megérti, és nem alkalmazza tovább. És valójában
tényleg éretlen viselkedés. Most már tudom, hogy minden nárcisztikus éretlen, de
nem minden értetlen viselkedésű ember nárcisztikus.
Alapvető különbség, hogy a
nárcisztikus éretlen viselkedése másoknak okoz fájdalmat, kárt. A szimplán
éretlen ember nem nő fel, de nem okoz szándékosan fájdalmat embertársainak. Ezzel
szemben a nárcisz igen. És ami a legszörnyűbb, hogy ennek tudatában vannak és
élvezik is. Empátia hiányában teljesen közömbös számukra, hogy mit hagynak hátra. Nekik az sem számít, ha gyerekek sérülnek. Jellemző még a viselkedésükre, hogy szándékosan olyan helyzeteket teremtenek és úgy manipulálnak- nem vállalva saját felelősségüket, hogy te lépj ki a kapcsolatból. De egy ilyen kapcsolatból nagyon nehéz kiszállni, és erről a függésről pont a bántalmazó gondoskodik.
Nagyon sokszor felmerül, hogy a
bántalmazókon is segíteni kellene, hiszen szegények nem tudják, hogy mit
csinálnak. De igenis tudják, hogy mit csinálnak. Nemzetközi kutatások is
történtek ebben az irányban. Bántalmazókat vontak be a vizsgálatba és az
derült ki, hogy a bántalmazó pontosan tudta, hogy mit miért tett párjával. Mind
a fizikai, mind a pszichikai bántalmazás nagyon is tudatos folyamat.
De vissza az elejére. Miért is
olyan nehéz a szakítás?
Számos tudományos leírás található arról is, hogy a nárcisztikus
különböző függőségeket alakít ki az áldozatában. Testi, (szexualitással előszeretettel
manipulálnak) pszichikai, biokémiai függőség. A kezdeti szerelmi bombázást, odaadó,
áradozó viselkedést szép lassan csökkentik, majd a kapcsolat különböző fázisaiban
gyakorlatilag beszüntetik. Ez igen komoly zavart kelt az áldozatban. A
témában született írásokban gyakran találkozhatunk azzal a hasonlattal, hogy a
nárciszok olyanok, mint a kábítószer kereskedők. Az elején ingyen adják a
drogot, függővé téve az áldozatot, majd elvonják az anyagot. Így alakulhat ki a
biokémiai függőség is. Innen ered, ezért a sokat emlegetett NO CONTACT szabály. Le kell "szokni" a bántalmazóról, nincs más választás. A bántalmazó időnként figyelmet, kedvességet fordít az
áldozatra. Ezt az áldozat úgy dekódolja, ha Ő több figyelmet szentel partnerére, akkor ismét méltó lehet a szeretetére. Szomorú, de ez tényleg így van, megegyezik saját élményeim tapasztalataival is.
Ez egy rendkívül
aljas manipuláció, nehéz szavakat találni rá, még nehezebb átélni, majd
szembesülni vele, amikor tudomást szerzünk ennek a jelenségnek a létezéséről. Aki
soha nem élt át ilyet, nincs információja, nem tudja értelmezni ezt a
jelenséget.
Természetesen az áldozat érzékeli,
tudja, hogy valami rendkívül szolkatlan, zavaros, fájdalmas dolog részese, de nem érti.
Én többször elkövettem azt a
hibát, hogy meg akartam érteni partnerem viselkedését, vagy azt gondoltam, ha
én türelmesebb, elfogadóbb leszek, változnak a dolgok.
Én magam mentegettem, és
fosztottam meg a bántalmazó címtől
Elképesztő tagadást hajtottam
végre, mikor már egyre inkább kirajzolódott előttem a valódi énje. A
folyamatos felmentések, kimagyarázások, megmagyarázások részemről annak (is) a
következményei, hogy egész egyszerűen nem akartam elhinni, tudomásul venni azt
a nyers gonoszságot, amit ez az ember mutatott magából. Annyi szeretetet, türelmet, megértést tanúsítottam a kapcsolatban- végső soron mély bizalmat fektettem egy másik emberbe, ami teljesen normális egy párkapcsolatban, s jó esetben nem egyirányú-, hogy bennem nagyon sokáig nem merült fel az, hogy ezt figyelmen kívül lehet hagyni.
Mindig abban reménykedtem, hogy változik majd a helyet, és nyilván erre ígértet is kaptam.
A hivatásom, az emberekhez való viszonyulásom miatt még inkább ki lettem használva. Bizonyos szempontból nagyon is jó alany voltam. Ám végül, és végérvényesen lehullott az álarca.
Hátra sem nézve, el kell futni azzal a teherrel, amit összeszedtünk a kapcsoltban. A teher súlyos koloncként fogja nehezíteni a menekülést, de csak így lehet az áldozatból túlélő!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése