Miért blogol az áldozat?
A kérdés költői, de talán
egy közös pont fellelhető. A bántalmazó súlyos dolgokat fog maga után hagyni,
amit rendkívül nehéz feldolgozni. Úgy hiszem segítség nélkül nem is megy. Minél
tovább voltunk egy ilyen kapcsolatban, annál nagyobb bajban vagyunk. Hogy ki és
hol találja meg a számára legmegfelelőbb segítséget, az eset, egyén függő. Az
írásnak viszont köztudottan terápiás hatása van. Egyrészt lehetőséget teremt,
hogy az ember végig gondolhassa mi is történt vele, hol tart most, másrészt az írással kívülre
helyezzük a történteket. Megfogalmazni, leírni azt, amin keresztül mentünk,
másként hat, mintha csak önmagunkban pörgetnénk az eseményeket. Segít más
szemszögből nézni az életünket. Az írással közlünk, és a közlés által talán
segítségére lehetünk másoknak. Aki ebben a cipőben jár, annak igazán komoly
segítség lehet az a felismerés, hogy nincs egyedül, illetve szembesülhet azzal, hogy
amit átélt, amiben része volt, az mennyire jellegzetes, tipikus a nárcisztikus ember viselkedésére. Az írás az olvasóját is gyógyíthatja. Egyfajta visszajelzést kaphat abban a bizonytalan
időszakban, amikor őrlődik az áldozat, hogy tulajdonképpen mi is történt vele. Ha elhatároztuk, hogy írunk, és meg is
valósítjuk, érdekes lesz figyelni magunkat, milyen hatással van ránk. Számomra
felszabadító érzés.
Én kifejezetten arra
buzdítanék mindenkit, hogy írjon, mert ez egyfajta önvallomás is, ami szintén
terápiás hatású, és lehetőséget teremt a fejlődésre. Ám nagyon valószínű, hogy
önmagában az írás nem elegendő a gyógyuláshoz, de segítheti a folyamatot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése