Rejtett Nárcisztikussal Kapcsolatban

Szép nagyra kerekedett, keszekusza, csomóktól hemzsegő gombolyagot hagytál magad után. Képzeld, nekiláttam, hogy szétszedjem, de picit sem volt könnyű dolgom. Szét kellet szálaznom, szálanként lefejteni, karakterenként kibogozni. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ez a gombolyag szálnélküli, karakternélküli, jellemnélküli. Egy megmerevedett, önismétlő, cselekvésképtelen rettentő sötét anyag, amit a közepe rejt. Nosza, akkor tovább megyünk, nem adjuk fel, mondogattam magamnak. Akkor most a sötét anyag jön. Ismeretlen, formátlan valami, ami bűzlik. Lakásomban a nap 24 órájában nyitva az ablak, de még így is bűz van. Oké, szagoljuk, jött a felismerés. A szagok érzéseket stimulálnak az agyban, talán bevillan valami. De semmi. Rendben, így ebben a formában nem lehet haladni, meg kell tőle szabadulni, ezért kidobtam. Reggel, amikor kiléptem a házból, ez a zagyva valami ott várt rám és utánam jött. Egész nap a nyomomban volt. Rám tapadt, mint egy pióca, létezni sem...

‌Előszó ‌ A születés nehéz és gyötrelmes folyamata csak kezdete egy küzdelmes, de rendkívül érdekes, izgalmas életnek, melynek csak a halál vet véget. Ám nagyon úgy tűnik, hogy ez a világ idő előtt kimondta maga fölött az ítéletet. Majdcsak érkezik valami megváltás -szerűség, bízhatunk ebben is. Időről időre felröppen a hír, konkrét dátummal megjelölve, hogy itt sopánkodik a világvége. Bizonyos körökben ilyenkor nagy izgalom veszi kezdetét.   Távol áll tőlem, hogy bedőljek ezen kósza híreszteléseknek, nem vagyok fogékony ilyen dolgokra, de figyelem azokat, akik Isten tudja honnan, miből táplálkozó meggyőződésből, hitből, nyers erőből, ostobaságból elhiszik, hogy a beharangozott időpontban megsemmisülünk. ‌ Úgy hiszem titkon a megváltást remélik. Ki nehéz sorsa miatt, kinek épp jól jön, mert hadban áll valakivel és gyáva megvívni a harcot ellenfelével, kinek azért kell, mert erőtlen, hogy önmagáért felelősséget vállaljon. Közös jellemzőjük, hogy önmaguk elől menekülne...

A megtévesztés mesterei Kik ők valójában? Hogyan ismerjük fel ebben a különös jelmezbálban azokat, akik farkas mentalitással nem átalkodnak bárányjelmezt ölteni?  És egyáltalán miért teszik?  Van, aki nem éri be pusztán a báránybőrrel, bővíti a repertoárt és még a nyuszi jelmezzel is megbirkózik, magára erőszakolja azt. Pedig olyan nagyon szűk rá, olyan nagyon más az az élőlény, mint ő. Ám a farkas tudja, hogy a nyuszit és a bárányt is kedvelik az emberek. A cél szentesíti az eszközt alapon átformálja magát, ideiglenesen átszellemül, hogy belemászhasson a nyuszika vagy a bari bőrébe. Belehelyezkedni nem tud, mert képességei nem teszik azt lehetővé. Csak arra képes, hogy megtévesztés céljából belepréselje magát az álruhába.  Nyúlszívű kezes báránnyá szelídül, de egy idő után kényelmetlenül fogja magát érezni ebben a hacukában, mert szorítja őt. Álruhájában elvegyül a tömegben, és máris kezdődhet a vadászat. Igaz, kicsit feszeng, mert azzal a hiteltelenség...

  AKI  KÉPES KISÉTÁLNI  EGY  ADOTT  HELYZETBŐL ANÉLKÜL, HOGY BÁRMIT  IS  ÉREZNE A MÁSIK  EMBER IRÁNT, AZ ÁLTALÁBAN PATOLÓGIÁS SZEMÉLYISÉGGEL BÍR.   A csenddel verés a nárcisztikus manipuláció egyik legdurvább eszköze! Ez a tipikus passzív-agresszív viselkedés sokkal rombolóbb, mint a nyílt agresszió. A módszer érzéketlen és kegyetlen. A nárcisztikus bántalmazó bármikor, bármilyen helyzetben képes bevetni ezt, mintegy terrorizálva vele a másikat. Neki nem számít, hogy a legnagyobb bajban vagy és szükséged volna rá, akkor is csendet rendel el, és szándékosan elérhetetlenné teszi magát. A csend, a bántalmazás egyik legagresszívebb formája. Kontroll gyakorlás, lenézés, egyetlen szó elhangzása nélkül.  Össze sem tudnám számolni, hogy a három év alatt hányszor alkalmazta velem szemben ezt a bántalmazóm. Egy alkalommal 1,5 hónapig tartott a büntetés. Történt, hogy egy délután összevesztünk, mert valami manipulációs, gázlán...

Abdul Saad klinikai pszichológus összefoglalója a rejtett nárcizmus szintjeiről. A videót fordította: Elefánt a porcelánboltban.    Forrás: youtube.com/Elefánt a porcelánboltban  Eredeti videó: https://www.youtube.com/watch?v=dynUwh1qu3o

Az elszigetelés egy furcsa módját éltem meg Annyira beszűkültem a bántalmazóval való kapcsolatomban, hogy nem igazán „láttam”, „hallottam” kifelé. Az összes érzékszervemmel arra koncentráltam, hogy értelmet találjak a dolgoknak, amiben részem volt. Minden energiámat felemésztette az az igyekezetem, hogy megértsem, átlássam a viselkedési módját.  Én úgy hiszem, ez is egy formája az elszigetelésnek. Befelé fordul az ember, majd önmagába zuhan, és mire rájön, hogy mi történik vele, már el is készült a magány egy nagyon furcsa receptje.  A recepthez való alapanyagokat a bántalmazó biztosítja. Mindenféle össze nem illő cuccot ad, hogy készíts belőle valami különleges finomságot. Te igyekezni fogsz, kreatív leszel, erődet túlszárnyalva a legjobbat szeretnéd kihozni abból, amit kaptál, de nem fog sikerülni. Nem sikerülhet. Túl sok a keserű hozzávaló, ami annyira áthat mindenen, hogy lehetetlen elnyomni az ízét. Kóstolgatod a főztödet, ízesíted, hozzáadsz ezt-azt...

Miért blogol az áldozat? A kérdés költői, de talán egy közös pont fellelhető. A bántalmazó súlyos dolgokat fog maga után hagyni, amit rendkívül nehéz feldolgozni. Úgy hiszem segítség nélkül nem is megy. Minél tovább voltunk egy ilyen kapcsolatban, annál nagyobb bajban vagyunk. Hogy ki és hol találja meg a számára legmegfelelőbb segítséget, az eset, egyén függő. Az írásnak viszont köztudottan terápiás hatása van. Egyrészt lehetőséget teremt, hogy az ember végig gondolhassa mi is történt vele, hol tart most, másrészt az írással kívülre helyezzük a történteket. Megfogalmazni, leírni azt, amin keresztül mentünk, másként hat, mintha csak önmagunkban pörgetnénk az eseményeket. Segít más szemszögből nézni az életünket. Az írással közlünk, és a közlés által talán segítségére lehetünk másoknak. Aki ebben a cipőben jár, annak igazán komoly segítség lehet az a felismerés, hogy nincs egyedül, illetve szembesülhet azzal, hogy amit átélt, amiben része volt, az mennyire jellegzetes, tipikus...