A megtévesztés mesterei
Kik ők valójában? Hogyan ismerjük
fel ebben a különös jelmezbálban azokat, akik farkas mentalitással nem
átalkodnak bárányjelmezt ölteni? És
egyáltalán miért teszik? Van, aki nem
éri be pusztán a báránybőrrel, bővíti a repertoárt és még a nyuszi jelmezzel
is megbirkózik, magára erőszakolja azt. Pedig olyan nagyon szűk rá, olyan
nagyon más az az élőlény, mint ő. Ám a farkas tudja, hogy a nyuszit és a
bárányt is kedvelik az emberek. A cél szentesíti az eszközt alapon átformálja
magát, ideiglenesen átszellemül, hogy belemászhasson a nyuszika vagy a bari
bőrébe. Belehelyezkedni nem tud, mert képességei nem teszik azt lehetővé.
Csak arra képes, hogy megtévesztés céljából belepréselje magát az
álruhába. Nyúlszívű kezes báránnyá
szelídül, de egy idő után kényelmetlenül fogja magát érezni ebben a hacukában,
mert szorítja őt.
Álruhájában elvegyül a tömegben, és máris kezdődhet a vadászat. Igaz, kicsit feszeng, mert azzal a hiteltelenséggel ahogyan magára erőszakol egy farkas mentalitású ember bármilyen jelmezt, bizonyosan nem lesz képes túl sokáig magán viselni azt.
Hétköznapi garázdálkodásai során, teljesen váratlanul, a farkas kidugja az egyik lábát. Hűha! Ez komoly zavart fog ám kelteni az emberekben. Most akkor mi is van? Kivel is van nekem dolgom? Oké, nyelünk egy nagyot, majd könny szökik a szemünkbe és kifogásokat kezdünk el gyártani. Biztos a gének a felelősek, az élőlények sokszínű variációjának köszönhetően valami hiba csúszhatott a rendszerbe. Na és ott vannak a környezeti hatások is, a szocializáció. Máris örömet szereztünk a farkas komának, és megadjuk neki azt, amire a világon mindennél jobban vágyik; az áldozati státuszt. Simogatjuk, etetjük, sajnáljuk, és ő ezt fölöttébb élvezi. Pontosan ez volt a célja, így közel kerülhetett hozzánk. És hopp, máris kint van a második lába is. Majd karmolászni kezd, vicsorog, később már harap is. Itt azért már határozottan megtorpanunk. Farkas, bárány, nyuszi, ember?
Álruhájában elvegyül a tömegben, és máris kezdődhet a vadászat. Igaz, kicsit feszeng, mert azzal a hiteltelenséggel ahogyan magára erőszakol egy farkas mentalitású ember bármilyen jelmezt, bizonyosan nem lesz képes túl sokáig magán viselni azt.
Hétköznapi garázdálkodásai során, teljesen váratlanul, a farkas kidugja az egyik lábát. Hűha! Ez komoly zavart fog ám kelteni az emberekben. Most akkor mi is van? Kivel is van nekem dolgom? Oké, nyelünk egy nagyot, majd könny szökik a szemünkbe és kifogásokat kezdünk el gyártani. Biztos a gének a felelősek, az élőlények sokszínű variációjának köszönhetően valami hiba csúszhatott a rendszerbe. Na és ott vannak a környezeti hatások is, a szocializáció. Máris örömet szereztünk a farkas komának, és megadjuk neki azt, amire a világon mindennél jobban vágyik; az áldozati státuszt. Simogatjuk, etetjük, sajnáljuk, és ő ezt fölöttébb élvezi. Pontosan ez volt a célja, így közel kerülhetett hozzánk. És hopp, máris kint van a második lába is. Majd karmolászni kezd, vicsorog, később már harap is. Itt azért már határozottan megtorpanunk. Farkas, bárány, nyuszi, ember?
-Mi ez
kérem? Fedje fel magát! Követelem, hogy hámozza le magáról a fölösleget, mert
értelmezhetetlenné vált számomra a kiléte. És tulajdonképpen bárány létére miért
fogyaszt ön húst? Maga fölöttébb gyanús nekem! Csupa zavar a karaktere!
Jaj annak, aki leleplezi, azt kíméletlenül
megbünteti. És még mindig csak a vihar előtti csendben várakozunk, mert
legközelebb már három farkas lábat látunk, és nyomokban álruhái maradványait.
Teljes a képzavar, a látvány pedig félelmetes, bizarr. Mohóságában, természete
hívó szavára, felzabálta önmagáról azt, ami lehetővé tette számára, hogy
ragadozó létére elvegyüljön ember kinézetű emberek között.
Ha figyeljük a gyanús egyedek viselkedését, jeleket fogunk felfedezni. Idővel szinte minden esetben leleplezik önmagukat a ragadozó manipulátorok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése