A soha el nem küldött levél

Szép nagyra kerekedett, keszekusza, csomóktól hemzsegő gombolyagot hagytál magad után. Képzeld, nekiláttam, hogy szétszedjem, de picit sem volt könnyű dolgom. Szét kellet szálaznom, szálanként lefejteni, karakterenként kibogozni. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ez a gombolyag szálnélküli, karakternélküli, jellemnélküli. Egy megmerevedett, önismétlő, cselekvésképtelen rettentő sötét anyag, amit a közepe rejt. Nosza, akkor tovább megyünk, nem adjuk fel, mondogattam magamnak. Akkor most a sötét anyag jön.
Ismeretlen, formátlan valami, ami bűzlik. Lakásomban a nap 24 órájában nyitva az ablak, de még így is bűz van. Oké, szagoljuk, jött a felismerés. A szagok érzéseket stimulálnak az agyban, talán bevillan valami. De semmi. Rendben, így ebben a formában nem lehet haladni, meg kell tőle szabadulni, ezért kidobtam.

Reggel, amikor kiléptem a házból, ez a zagyva valami ott várt rám és utánam jött. Egész nap a nyomomban volt. Rám tapadt, mint egy pióca, létezni sem hagyott. Ekkor már tudtam, hogy dolgom van vele. Ha tetszik, ha nem, meg kell fejtenem a mibenlétét. Ráült a vállamra, s így aludtunk. Nyomasztó volt az állandó jelenléte, de megtanultam vele létezni abban az időszakban. 

Aztán megérkezett a segítség. Egy pici iránymutatást kaptam, és onnantól kezdve tudtam, hogy szét fogom szedni az anyagot, bele fogok látni, és rátapintok a lényegére. Sok időmbe, energiámba tellett, de a végére jártam. Ahogy haladtam egyre beljebb az anyag közepébe, zavaros rétegek között tapicskoltam.  Néha olyan volt, mintha a pokol bugyrait jártam volna. Amikor átláttam egy-egy réteg értelmét az eltűnt, azzal már nem volt dolgom. Ekkora viszont már egyre jobban élveztem ezt a kihívást, hiszen pontosan tudtam, kizárólagosan az én érdekemet szolgálja, ha minél mélyebben belelátok, tüzetesebben megértem, átlátom, hogy mi is történt. 

Rájöttem, hogy rettegsz a lelepleződéstől és a legaljasabb, legtisztességtelenebb hazugságokra, manipulációkra is képes vagy, hogy ezt elkerüld. A lelepleződésed tárgya, amit rejtegetsz, az az üresség, ami kitölt. Áldozati státuszod megtartása érdekében bárkit bemocskolsz. Mindezt pedig szadisztikus módon teszed, és élvezed. A félelem az istened, de leginkább attól rettegsz, ami benned van. Akarom mondani, nincs. Mit gondolsz, valóban nem számít, hogy mit teszünk egymással? Konkrétabban fogalmazok. Neked valóban nem számít, hogy mit teszel másokkal?  A legnagyobb bűneid egyike- túl azon, hogy aljas manipulátor, patológiás hazudozó, és pszichikai bántalmazó vagy-, hogy megtéveszted a környezeted, megtéveszted az embereket. A gyengeség álarca mögé rejtőzöl, és módszeresen rombolsz.